A hatvanas éveket idéző sikk, valamint a japán stílus is divatos idén, ám, mivel eléggé távol áll egymástól ez a két irányzat, eddig szinte senki sem mert arra vállalkozni, hogy összegyúrja a jellemzőiket. A Prada azonban gondolt egy merészet, és tavaszi kollekciójában egyesítette a két trendet, amiből igazán egyedi, különleges fazonok születtek.
Miuccia Prada azzal magyarázta a furcsa vállalkozást, hogy az álmodozós, romantikus nosztalgiázást már nehezen veszi be a közönség gyomra, így ideje keményebb és komolyabb divatjegyeket is belevinni a retró stílusba. Valóban, a boldog, önfeledt, színes és szabad lelkű retró életérzést már sokan, sokféleképp elsütötték az elmúlt években, az állandó ismétlésben pedig elcsépelté vált ez a divatvonal. Bár a Prada 2013-as repertoárjában éppúgy feltűnnek a virágok, illetve a hatvanas évekre jellemző pasztellszínek, a gésáktól ellesett kimonó- és szandálfazonokkal ötvözve mindez cseppet sem tűnik sziruposnak.
A virágminták is állandóan változnak: egyes ruhákon Andy Warhol pop art stílusú margarétáit idézik meg, a szaténkabátokon pedig papírszerű, origami virágdísznek tűnnek. A kollekciónak hordható elemei is vannak, de a legtöbb kreáció esetében inkább a divatköltészet dominál. Nem hinném, hogy a gésák tradicionális, fából készült lábbelijére emlékeztető zoknis szandálokat sokan elkapkodnák abból a célból, hogy az utcán viseljék, és a kimonószerű ruhákat sem igazán tudom a városi divatban elképzelni.