Jean Paul Gaultier egészen egyedülálló vintage-hangulatot teremtett a párizsi kifutón, amikor tavaly októberben bemutatta 2012-es tavaszi kollekcióját. Félredobta a lerágott csontokat, és kicsit elhatárolódott a meghatározó divattól, de nem teljesen szakított vele. A látomásában karakán gengszternők elevenedtek meg, akik a New Yorkba emigrált olasz maffiacsaládok eleganciáját idézik, kissé keverve a nagyvárosi, alvilági attitűdökkel. Persze, mindez csak találgatás részemről, mert a valódi koncepciót és inspirációt nem igazán lehet megfejteni, olyan vegyes az új felhozatal. Egy biztos, a tervező az ötvenes éveket vette alapul, ezért a kifutó atmoszféráját is igyekezett korhűvé tenni.
Úgy vonultatta fel a ruháit, mint a régi divatházak, amikor privát bemutatót tartottak egyes befolyásos embereknek. A modellek sorszámot kaptak a kezükbe, zene helyett pedig francia és angol narráció kísérte lépteiket. A show láttán nekem mégis valahogy a Keresztapa című film jutott eszembe, mert olyanra sikeredett, mintha minden egyes darabját egy maffiafeleség ruhatárából szedték volna elő, de éppúgy el tudnám képzelni egy Keresztanya című filmben, melyben egy nő lenne a bűnszövetkezet feje. Ám, ha elvonatkoztatunk ezektől a háttérgondolatoktól, a Gaultier-kreációk többsége egészen hordható, a New York-i olasz éttermek és az öltönyös rosszfiúk díszletvilága nélkül is.