Jó látni, hogy egyre több divatcéget foglalkoztat az újrahasznosítás, amit kisebb, nagyobb, vagy teljes mértékben igyekeznek beültetni a gyártási folyamatba. Még nagyobb öröm, ha nem csak a környezettudatos előállítás, hanem a minőség fenntartása is a célkitűzés része, és egyik sem megy a másik rovására. Ez a kézműves olasz divatmárka csodás ruhákat készít antik függönyökből, kárpitanyagokból, és régi ruhadarabokból. Minden kreációjuk különleges!
Az etikus, fair trade, fenntartható divat lassan beépül a köznyelvbe, de még mindig zavaros elképzelések vannak arról, hogy mit is takarnak ezek a jelzők. Egy ideje a fast fashion márkáknál is érzékelhető egyfajta szemléletváltás, melynek hatására igyekeznek csökkenteni az ökológia lábnyomukat. A változás persze, csupán a divatipar kis részét érinti, és ahol elindult már a folyamat, ott is gyerekcipőben jár.
A kis lépések is sokat számítanak
A teljes cél egy környezetkímélőbb, nem kizsákmányoló előállítási folyamat lenne, hiszen az anyagok előkészítése, festése, feldolgozása, gyakran rengeteg vizet emészt fel, a beszállítás pedig azon túl, hogy megnöveli a gyártási költségeket – így az üzletekbe kerülő ruhák árát is -, a környezetnek sem tesz jót. Némi átstrukturálással, nem lehetetlen javítani a helyzeten.
Egyes divattervezők és manufaktúrák remek példákkal állnak elő, gondoljunk csak a környezetaktivista Stella McCartney fenntartható kollekcióira, melyek többnyire a tengerből kihalászott műanyagszemét feldolgozásából jöttek létre. Az olasz Vusciche márka pedig zseniális kreativitással ülteti át a régi anyagokat a modern trendekbe.
Divatos táska szófakárpitból: az újrahasznosítás ilyen menő is lehet
Dél-Olaszországban, az Abruzzo régióban működő kis kézműves divatház a hulladék csökkentése érdekében döntött úgy, hogy kizárólag helyben gyártott, használt takarókból, függönyökből, ruhadarabokból, kötött holmikból és kárpitanyagokból készíti el kollekcióit.
A helyben történő anyagbeszerzéssel nem csak második esélyt adnak a tartomány hagyományos szöveteinek, hanem a beszállítást is kisebb területre redukálják.
A textíliákat gondosan átmossák, helyreállítják, javítják, mielőtt feldolgozásra kerülnek, ám ez a folyamat lényegesen kevesebb vízhasználattal és energiabefektetéssel jár, mint az új anyagrostok előállítása.
Kézművesek dolgoznak a kincsként megőrzött, nem egyszer antik szöveteken, melyek visszaforgatásával más kézművesek örökségét is megőrizhetik.
A tömeggyártás elutasítása ráadásul nem jelent egyet a mérethiánnyal, bár sok vásárló elsőként ettől tart. Igaz, a Vusciche kollekcióinak minden darabja egyedi, a méretsoruk S-től XL-ig terjed. Hogy ténylegesen elkerüljék a pazarlást, termékeiket rendelésre készítik el, így személyes kritériumoknak is meg tudnak felelni.
És ne feledjük a lényeget, hogy ezek a ruhák és kiegészítők simán megállják a helyüket a mai divatban, nem csak egyediek és különlegesek, hanem valóban trendi megjelenéssel bírnak. Ez szerencsés együttállásnak mondható, hiszen hiába a pazar minőség, ha az újrahasznosítással legyártott termékek nem felelnek meg a mai kívánalmaknak.
Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy egy-egy ruha legyártása rengeteg macerával jár. A régi gyapjúpulóvereket például visszabontják, kézzel átfestik, majd olyan környezetkímélő technológiával teremtenek belőle újat, ami az anyag számára a legmegfelelőbb.
Egy kardigán elkészítése így például akár 3-4 hétig eltarthat, a kézművesmunka, valamint a minőségi kelmék felújítása pedig igencsak borsossá teszi az árakat.
Kiemelt kép: Getty Images.