Ha kedvenc üzletet kéne választanom Budapesten, kicsit bajban lennék, de, ha kedvenc táskaboltról van szó, nem is kérdés, hogy Bojár Ádám kincsestára mellett tenném le a voksom. Első alkalommal, mikor betértem, bizony elszaladt velem a ló, és legalább egy órát válogattam, kipakoltattam a vitrineket – ez rémesen hangzik, de nagyon készségesen megtette az eladó hölgy -, próbálgattam őket a tükör előtt, és tobzódtam az évszámokban, ’30-as, ’40-es, ’50-es években.
Végül egy Audrey Hepburn stílusú, fekete bőr kézitáskával – még sminktükör is volt a belső zsebében – és egy krokodilos borítéktáskával távoztam. A kettő annyiba került, mint egy középkategóriás divatüzletben manapság egy műbőr.
Bojár Ádám bolttulajdonos nagymamája 1952-ben nyitotta az 10-es szám alatti udvar első táskaboltját, így Ádám, ahogy ő mondja, anyatejjel szívta magába a bőrdíszművességet. Szerte Európából gyűjtögeti az egyedi darabokat, és hetente frissíti az üzlet készletét, ránézésre megmondja egy táskáról, hogy mikor készítették, és mennyit ér. A retró vonal még csak egyéves, a régiségek mellett magas minőségű, saját készítésű bőrtáskákat és olasz darabokat árulnak, újabban pedig designer, papír alapú, kézi fonású különlegességek is helyet kapnak a polcokon.
Általában bölcsességről tanúskodik, ha az ember először körülnéz egy üzletben, szerelembe esik, alszik rá egyet, majd másnap, tiszta fejjel vásárol, de a Retrocks-szal kapcsolatban azt tanácsolom, csapj le rá, vidd haza, és légy rá büszke, különben másnapra csak szép emlék marad. Ezúton is üzenem a rózsás gobelin táska tulajdonosának, hogy igazán szerencsés, és megtanultam a leckét.