Milánó ma már nem tekinthető tipikusan olasznak, hiszen a többi hangulatos kis- és nagyvároshoz képest elvilágiasodott metropolisszá vált. Számtalan egyetemista lakja, és, mivel a gazdasági és divatélet legjava ott zajlik, rengeteg külföldit vonz, nemcsak turistaként, hanem letelepedés céljából is. Így az országra nem annyira jellemző multikulti jelenség ott figyelhető meg leginkább.
Volt szerencsém néhány évet Itáliában tölteni, és, bár nem Milánóban laktam, azért elvétve megfordultam a dzsungelében. A különbség már az öltözködésben érezhető, hiszen az olaszoktól megszokott elegáns megjelenés ott valahogy háttérbe szorul, valószínűleg azért, mert sokféle ember megfordul az utcáin, és egészen más divathatások érik. Azért persze ki lehet szúrni, hogy ki az, aki törzsgyökeres, mert van egy egységes, egészen jellemző olasz stílus, ami valahogy elárulja őket.
Az olasz nők mindennapos viseletében látszólag nincs semmi extra, kedvelik a finom összeállításokat, és olykor a kirívó cuccokat éppúgy bevállalják, de nem sok egyénit adnak bele. Teljes mértékben trendkövetőek, ám leginkább a saját országukra jellemző irányzatokat helyezik előtérbe – kivéve persze Milánót. Az északi donnák nagyon adnak a minőségre, ezért nem meglepő náluk, ha valaki még a közértbe járós alapöltözékét is exkluzív darabokból állítja össze, és gyakran bújik neves tervezők kreációiba.
Náluk ez nem presztízskérdés, hanem teljesen magától értetődő és természetes dolog, hiszen az északi régiókban ezt sokan megtehetik. Talán ez és még egy valami van, amivel kitűnnek: hogy nagyon jó érzékük van az összhangra. A fiatalokra azonban egészen más jellemző, ők kicsapongóbbak, figyelik a világ trendjeit, és jóval bohémebben értelmezik a divatot. Milánóban már csak az egyetemisták miatt is nagyon vegyes az utcakép.