A magyar divattörténelem egyik legkiemelkedőbb alakja kétségkívül Rotschild Klára. Szalonját az 1930-as években nyitotta meg Budapesten, ami hamarosan az előkelő hölgyek kedvenc helyévé vált. A divat világában megszerzett pozícióját még a Kádár-korszakban is sikerült megőriznie, sőt ő lett az egyedüli, aki az államosítás korszakában megtarthatta a szalonját.
Rotschild Klára pesti zsidó családból származott, szülei szintén szabászattal foglalkoztak és szabóságot üzemeltettek. Egyes legendák szerint Rotschild Klára maga is a szabászatban született. Már egészen fiatal korától kezdve dolgozott az apja mellett, majd, miután férjhez ment, saját szalont nyitott.
Ruháival elsősorban a fiatal, tehetős budapesti nőket célozta meg. Már a kezdetektől fogva rendszeresen Párizsba utazott, és alaposan megfigyelte az ott bemutatott modelleket, majd elkészítette őket a magyar nők igényeihez szabva.
Ezzel már a Horthy-korszakban valóságos fogalommá vált a neve a magyar társasági hölgyek körében. Ezt bizonyítja az is, hogy ő készítette Horthy Miklós menyének, gróf Edelsheim-Gyulai Ilonának a menyasszonyi ruháját. A kor hölgyei rendszeresen viselték a kreációit, és hamarosan minden jelentősebb társasági eseményen az általa készített ruhákban jelentek meg.
Viharos idők
Származása miatt rá is vonatkoztak a zsidótörvények, viszont kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően a hölgyek továbbra is rendszeresen látogatták a szalonját. Szinte végig nyitva tartott, csak Budapest bombázásakor zárta be üzletét.
A háború után már 1945-ben újranyitotta a Váci utcán található szalonját. Az államosítás idején a legtöbb ruhaszalont bezárták, Rotschild Klára viszont megtarthatta üzletét, pusztán a nevét volt kénytelen megváltoztatni: Különlegességi női ruhaszalonra.
Felemelkedés a Kádár-korszakban
A Kádár-korszak hölgyei mind nála készítették a ruháikat: többek között Kádárné, Psota Irén, Tolnay Klári, Törőcsik Mari, Halász Judit. A magyarokon túl hozzá járt Jovanka Broz, Tito marsall felesége is, akinek saját próbabája volt a pesti szalonban, így a neki szánt ruhákat akkor is el tudták készíteni, ha nem tartózkodott Budapesten.
A tervezőnő darabjait később elkezdték Nyugat-Európában, illetve az Amerikai Egyesült Államokban is értékesíteni. Itt Clara Rothschildként jelentek meg a kreációi, annak ellenére, hogy semmi köze nem volt a világhírű bankárcsaládhoz.
1971-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, ezzel is hangsúlyozva, hogy milyen előkelő helyet foglal el a magyar társadalomban. Továbbra is utazhatott Párizsba évente kétszer, és rendszeresen tarthatott bemutatókat is. Divatbemutatóit előkelő helyeken: szalonjában, magánlakása tetőteraszán, vagy a Gundelben tartotta, ahol a résztvevők egy teljesen másik világba csöppentek.
Vendégei egytől egyig a magyar kulturális és politikai elit tagjai voltak, akiknek amerikai koktélokat és cigarettát szolgáltak fel.
Ruháit a párizsi divathoz képest sokkal egyszerűbbre és konzervatívabbra alkotta meg, fontos volt, hogy illeszkedjen a Kádár-korszakbeli hölgyek visszafogott eleganciájához. Számos alkalommal vádolták meg lopással, miszerint csak lemásolja más tervezők munkáit, de ő azt vallotta, hogy pusztán ötleteket gyűjt, és a divatban mindenki ezt teszi.
Hagyatéka
Szalonjában különleges hangulat uralkodott és kreációi egyet jelentettek a minőséggel. Rotschild Klára mindig odafigyelt a tökéletes megjelenésre, általában kosztümöt viselt, brossokkal és feltűnő ékszerekkel megbolondítva. Jellegzetes fekete keretes szemüveget hordott, és rendszeresen festette a haját. Hiú volt a megjelenésére, egyesek szerint ez volt az egyik ok, ami miatt 1976 novemberében öngyilkos lett.
Fogai a halálát megelőző években elromlottak, és többször is fogimplantátumot ültettek be neki, sajnos sikertelenül. Utolsó bemutatója során már nagy fájdalmai voltak, amiket alig bírt elviselni. Bár aktívan dolgozott és az üzlete virágzott, életében sok próbléma adódott, amit tetézett a fájdalom, és a fogai elvesztésétől való félelme. Mindez vezethetett odáig, hogy végül kiugrott a lakása ablakából.
Rotschild Klára nagysága a ruháin túl abban rejlett, hogy egy nehéz korszakban is sikeres volt a brandépítésben. A ruháit manökeneken mutatta be a szalonjában, akiket gondosan választott ki, és később igazi hírességekké váltak. Jó kapcsolatot ápolt a kor befolyásos hölgyeivel, akik számára társasági követelmény lett, hogy Rotschild Kláránál csináltassanak ruhát, hiszen a neve egyet jelentett a legújabb divattal. Szalonja még 1993-ig üzemelt tovább, bár azt mondták, hogy hiányzott az az utánozhatatlan légkör, amelyet Rotschild Klára a jelenlétével teremtett meg.
Nyitókép: Szabó Lóránt / Fortepán.