A nejlonharisnya manapság alap kiegészítő, olykor inkább a szükséges rossz kategóriába tartozik. A hivatalos alkalmak sokszor megkövetelik a ruhadarab viselését, ami gyakran okoz kellemetlen pillanatokat, ezért, aki csak teheti, elhagyja a harisnyát. Ám nem volt ez mindig így, pár évtizeddel ezelőtt kifejezetten skandalumnak számított, ha egy hölgy nem viselte.
Mivel a nők sokáig télen-nyáron szoknyát hordtak, ezért már évszázadokkal ezelőtt megszülettek az első harisnyák, melyek jellemzően pamutból, gyapjúból és selyemből készültek. A holmikat eleinte kézzel kötötték, majd a kötőgépek megjelenésével gépesítették az eljárást. Az ipar virágzott, annak ellenére, hogy a minőségi selyem vagy más finom anyagból készült harisnyák nem számítottak olcsó mulatságnak.
Az új harisnya, amiért bolondultak a nők
A harisnyák kifejezetten drágák voltak, így egy átlagos nő csupán egy-két párt engedhetett meg magának. A magas ár ellenére az anyag sérülékeny volt, így legtöbbször megvarrták a kiegészítőt, a sokszoros szemfelszaladást visszaszedték egészen addig, amíg teljesen használhatatlanná nem vált. Az Egyesült Államokban különösen kelendőnek számított a selyemholmi, a világ selyemimportjának nagy részét ők bonyolították le, a külföldről beszállított nyersanyagból pedig szinte mindig harisnya készült.
A nagy változás 1939-ben történt, amikor a DuPont vállalat a New York-i világkiállításon bemutatta az új termékét, a nejlonharisnyát. A termék profi marketinget kapott, úgy reklámozták, hogy erős, mint az acél, mégis könnyű, mint a pókháló, miközben szépen kiemeli a lábak formáját. Ennyi elég is volt a hölgyeknek, akik valósággal megrohamozták a bevásárlóközpontokat az új kiegészítőért. Pár nap alatt több millió párt adtak el belőle, a népszerűsége pedig csak tovább emelkedett.
Nejlonválság
A nejlonharisnya szárnyalását a II. világháború törte meg, mivel a hadiiparnak szüksége volt a népszerű alapanyagra. A nejlont sátrakhoz, ejtőernyőhöz és egyéb eszközökhöz használták. A hölgyek valósággal pánikba estek, és megpróbálták nagy tételben felvásárolni a megmaradt darabokat.
A harisnya nélküli lét elképzelhetetlen volt, ezért sokan a feketepiacon vásárolták meg a nejlonholmit, míg mások más anyagból készült kiegészítőket választottak. Akik pedig egyiket sem tehették meg, azok festékkel próbálták meg elfedni a csupasz lábaikat. Voltak, akik még a harisnya csíkját is magukra pingálták. A háború végével sem lett jobb a helyzet, a negyvenes évek derekán történt nejlonlázadások során még az is előfordult, hogy a nők összeverekedtek az áruházak előtti sorban.
Az első nagy változás 1959-ben történt, amikor megjelentek a harisnyanadrágok, melyek rásimultak a derékra, így már nem volt szükség a harisnyakötőkre.
Népszerű árucikkből ritkán viselt holmi
A nejlonharisnya a negyvenes évek végén jelent meg Magyarországon, sokszor Ausztriából származott, és a feketepiacon vásárolták meg a nők. Nem volt olcsó, ezért igyekeztek minél jobban vigyázni rá. Ám a könnyű anyag nem minden esetben bizonyult tönkretehetetlennek. Hamarosan megjelentek a szemfelszedők, akik egy kevés pénzért cserébe megjavították a leszaladt harisnyát. A mesterség a hetvenes-nyolcvanas években valósággal virágzott, sokan már géppel űzték a mesterséget.
A nejlonharisnya sokáig elengedhetetlen kelléke volt a női megjelenésnek, a nyolcvanas évekig valósággal szárnyalt a népszerűsége. Ám a szabadabb divathullámoknak köszönhetően apránként kikopott a köztudatból. A nők már szabadabbnak, függetlenebbnek érezték magukat csupasz lábbal, így a testszínű harisnyák piaca jelentősen visszaesett.
Manapság már inkább a fekete színű nejlonharisnyákat keresik a nők. Ez az egyszerű holmi valósággal divatdarabbá vált, mindenféle motívummal, színnel kiegészített verziót lehet belőle kapni. A testszínű harisnya viselése inkább a hivatalos alkalmakra korlátozódik, Katalin hercegné például szinte mindig magára kap egyet a korábban népszerű darabból.
Kiemelt kép: Getty Images.
Képek a cikkben: Getty Images.