Különleges modellek mutatják be, mennyire tág a szépség fogalma, és hogy az önelfogadás, illetve az empátia kulcsfontosságú dologgá vált a jelenkor társadalmában.
A divatipar, a modellszakma, a filmipar és még sorolhatnánk, mi minden hatására alakultak ki a szépségideálok, melyek eleinte csupán a csodálni való adottságokat foglalták magukba, majd valahogy elvárássá torzultak.
Ezekkel a mintaképekkel azonban, csak kevesen tudnak azonosulni. Számos nő érezhette úgy az ideálkergetés éveiben, hogy egyszerűen nem tud megfelelni annak a mércének, amivel a társadalom a szépséget igyekezett behatárolni, mintha az valami megfogható, tapintható, centikben és kilókban mérhető dolog lenne, nem pedig egy fogalom, amit képtelenség különválasztani a kisugárzástól.
Azok, akik úgymond kiestek a megszabott körből, jó ideig láthatatlanok maradtak a divat- és reklámipar, illetve a magazinok számára. Ám manapság egyre többet tudhat meg róluk a nagyvilág, jó néhány bátor embernek köszönhetően.
Ma már világszerte állnak ki magukért egyének mindenféle testalkattal, bőrszínnel, külcsínt formáló betegséggel, és átlagostól eltérő testi adottságokkal, hogy felhívják a figyelmet arra, nincs egyenszépség, hiszen mindannyian mások vagyunk. Belül azonban sokban hasonlítunk. Például, ha olyasmi miatt nem fogadják el, vagy mellőzik az embert, amin nem tud változtatni, az mindenkit egyformán bánt.
Azért állnak ki a világ elé történetükkel, hogy minél többen megértsék: mégis milyen érzés lehet másnak lenni, eltérni a normálistól, vagyis a megszabott, elvárt normáktól, melyek valójában teljesen értelmetlenek, és még csak nem is a nagy többséget foglalják magukba. Ám, ha úgy is lenne, nem lehet elfeledkeznünk arról, hogy a szépség nem definiálható, hiszen teljesen szubjektív a megítélése.
Fontos üzenetet közvetítenek a különleges arcú modellek
Peter DeVito amerikai fotósként egy nagyon különleges portrésorozatba kezdett bele. Képein olyan embereket mutat be, akik valamilyen úton-módon az átlagostól eltérő külsővel rendelkeznek. Ezek a nők és férfiak nagyon jól tudják, hogy a hibátlan bőr, arc vagy test túl van értékelve. Egyszerűen fölösleges dolog a tökéletességet hajkurászni, hiszen a hibákkal együtt is lehet értékelni adottságainkat. Apropó, hibák! Miért számít szépséghibának az, ha valakinek a megjelenése eltér az átlagostól? Hiszen a tökéletlenségeink tesznek minket igazán egyedivé.
Ha valaki kilóg a tömegből, akkor könnyű rajta fogást találni. A bántó szavak ekkor súlyos sebeket is ejthetnek másokban, így egyre nehezebbé válik az önelfogadás. Bár még mindig nagy trend a nehéz smink viselése és a bőrhibák elfedése, a hölgyek többsége már egyre kevésbé szégyelli a pattanásait.
Ezek a fotóalanyok arra ösztönöznek másokat, hogy amikor tükörbe néznek, ne a hiányosságaikat lássák, hanem az előnyös adottságaikat is vegyék észre. Az egyedi tulajdonságok elfedésével tulajdonképpen csak beolvad az ember a tömegbe. Ezáltal sokkal nehezebb elfogadni és megszeretni azt az arcot, ami hozzánk tartozik, velünk együtt formálódik, és minket tükröz.
A szépség fogalma folyton változik, hiszen mi alakítjuk
Sokáig a szeplők a ciki kategóriába tartoztak. Gyerekkorban nem kevés bántó szót kaptak miattuk egymástól a kisiskolások, a hölgyek pedig különböző sminktechnikák segítségével fedték el őket. A pöttyöcskék azonban az utóbbi néhány évben igazi szexepillé váltak, sőt, már ott tartunk, hogy akinek nem tarkítják ilyen foltok az arcát, az arra is hajlandó, hogy álszeplőt fessen magának.
Mára már annyira megváltozott a szeplőkről alkotott vélemény, hogy tömegével jelentek meg sminkes videók, melyekben a vloggerek szeplőket készítenek különböző módszerekkel az egyébként egységes tónusú arcbőrükre. A képen látható szeplők azonban nem csak emiatt mondhatók különlegesnek, hanem legfőképpen azért, mert igazán egyedivé teszik a bőrképet.
Csakúgy, ahogy a szeplők, az anyajegyek is minden formában és méretben megtalálhatóak a testen. Ezek a hölgyek azonban nem a szokványos apró pöttyöcskéket örökölték. A nagyobb foltokat az arcukon viselik, és azon vannak minden erejükkel, hogy ne kelljen szégyellniük egyediségüket.
Habár az anyajegyeket többségében már születésekor hozza magával az ember, a hiperpigmentáció okozta melasma egészen más, ami könnyen kialakulhat felnőttkorban is.
Az akné ellen óriási nagy küzdelem folyik napjainkban, ami leginkább a pubertás és a fiatal felnőttkorban lévő személyeket érinti. Ebben harcban megszámlálhatatlan sok bőrápolási márka próbál segítséget nyújtani, hogy enyhítsék a gyulladt pattanásokkal járó bőrbetegséget, amely hétköznapi bőrápolási rutinnal nem szüntethető meg.
A fotókon többször megjelenik a vitiligo is, ami egy autoimmun rendellenesség, és a bőr melanintartalmának kóros csökkenését okozza. A fehér foltokkal járó tünetek mintegy 70 millió embert érintenek napjainkban. Ez a bőrelváltozás nemtől, kortól függetlenül bárkinél kialakulhat.
A vitiligót nehéz elrejteni, mert akár a teljes testet érintheti, az arcot is beleértve. Gyakran egészen egyedi rajzolatú, szimmetrikus foltok jelennek meg a testen és az arcon, melyek szemernyit sem rombolják le a szépséget, sőt, különlegesebbé teszik azt.
A fotós sorozatában olyan hölgyek is helyet kaptak, akik halbőrbetegséggel rendelkeznek, de csodaszép képek születtek albínó nőkről is.
Ezek a fényképek nem csak mások önbizalomépítését segíthetik, a modellek számára is egyfajta terápiaként szolgált, hiszen bátran és büszkén kiálltak a kamera elé, hogy rámutassanak arra, a megszokottól eltérő tulajdonságok nem feltétlenül hibák, és nem okoznának ekkora lelki problémát, ha mások is megtanulnák elfogadni azokat.
A szépség mindenkiben ott lakozik, de csak akkor láthatjuk meg tisztán, és értékelhetjük igazán, ha nyitottak vagyunk sokszínűségére. A különleges modellek mellett a fotós munkássága is példaértékű, igazán jó érzékkel mutatott rá, hogy milyen sokféleképpen lehet magával ragadó az emberi arc.
Kiemelt kép: peterdevito/Instagram