Mint a legtöbb nő, én is hajlamos vagyok ráharapni a könnyűnek tűnő módszerekre. A légzésdiéta bután hangzik elsőre, tudom, de hiba lenne alábecsülni hatékonyságát.
Állandó időhiány miatt a sport nálam leginkább rendszertelen rendszerben működik: vagyis, amikor lehetőségem van rá, átmozgatom magam, amikor meg nincs, akkor szenvedek a mozgáshiánytól. Elöljáróban leszögezném, hogy nem érzem égető szükségét annak, hogy fogyjak, ám, ha minden megerőltetés nélkül lepattanna rólam két kiló, azt nyilván el bírnám viselni.
Engem elsősorban az állóképességem aggaszt, de az már elég régóta. Sokakhoz hasonlóan, valamiféleképpen próbálom ellensúlyozni a napi nyolc óra ülőmunka hátrányait: a lift helyett rendszerint a lépcsőt választom, négy megállóval hamarabb szállok le a villamosról, hogy gyalogoljak a frissnek éppen nem mondható városi szmogban, de legalább a levegőn. Ha pedig éppen úgy adódik, jógázom vagy tornázom picit. Ám naponta érzem, hogy ez nem elég. Nem jó, ha az ember már attól kifullad, ha felfut egy lépcsőn, és össze-vissza veszi a levegőt.
Én is megmosolyogtam a légzésdiétát, de van benne ráció
Ha belegondolunk, a legtöbb testedzés alapja a helyes légzés. Ahhoz, hogy futás közben be tudjuk osztani az erőnket, vagy jól működjön az úszás, meg kell tanulnunk kontrolláltan lélegezni, a jógáról már nem is beszélve. Nyugalmi állapotban felületesen vesszük a levegőt, ám intenzív sportolás közben mélyebben lélegzünk, a tüdőnk kitágul, és a sejtjeink több oxigénhez jutnak.
Ez az anyagcsere egyik mozgatórugója. Ha a vér több oxigént szállít, a szervezet hatékonyabban dolgozza fel a tápanyagokat, és a méreganyagok gyorsabban távoznak.
A légzésdiéta Japánból indult útjára, Miki Ryosuke, egy japán színész tette közismertté. Ő csupán a hátfájásán akart enyhíteni, ezért kezdte el a gyakorlatot, ám egy idő után azt tapasztalta, hogy akarata ellenére veszített a súlyából.
Bár a diéta szó megtévesztő lehet, a hosszú be- és kilégzéseken alapuló légzésdiéta módszere nem áll összefüggésben az étkezéssel. Sportnak sem nevezném, inkább egyfajta terápiának, melynek lényege, hogy minél több friss oxigénhez juttassuk a szervezetünket, így az nemcsak ellenállóbb lesz a méreganyagokkal szemben, hanem könnyebben lebontja a feleslegesen raktározott zsírt, ugyanis az egész anyagcsere-működés nagyobb lendületet kap.
Amit tapasztaltam
A légzésgyakorlat könnyen megtanulható és elvégezhető: egyenesen kell állni, miközben egyik lábunkat a másik elé helyezzük, ezáltal a hátsó lábunkra helyeződik a testsúlyunk, és levegővétel közben a fenekünk megfeszül.
Miközben a karjainkat a levegőbe lendítjük, három másodperc alatt kell beszippantanunk a levegőt, majd hosszan, izomból, az egész testünket megfeszítve kell hét másodperc alatt kifújni. A be- és kilégzést két percen keresztül kell ismételni. Muszáj hozzáfűznöm, hogy a videóval ellentétben a kilégzés metódusa halkan is legalább annyira működőképes, nem muszáj ezzel stresszelni a szomszédokat.
Miután túljutottam azon, hogy mennyire nevetségesen nézhetek ki a feladat gyakorlása közben, rögtön az első perc után szédülni kezdtem. Ez számomra egyértelműsítette, hogy mennyire nem vagyok hozzászokva az oxigéndús állapothoz. Az első három nap után feltűnt, hogy a rekeszizmomnál enyhe izomlázat érzek, és a derekam feszesebb lett, mint volt.
Bár nem fogytam semmit, a hasfalamban egy hét után érezni kezdtem a hatását. Nem mondom, hogy olyan lett, mintha felüléseket végeztem volna, de körülbelül pár hossz leúszása után érzi ugyanezt az ember, hogy odabent megfeszülnek az izmai, és az egész feje valahogy frissebb. Észrevettem azt is, hogy nem fogy el olyan könnyen a levegőm, ugyan még nem futok fel lazán a negyedik emeletre a lépcsőn, de sokkal jobban tudom beosztani az erőmet.
Nem fogyaszt, de segíti a súlyvesztést
A Hampton Egyetem kutatása során annak a csoportnak a tagjai, akik heti négy alkalommal jógáztak a légzésgyakorlatok mellett 12 héten keresztül, átlagosan két kilót fogytak a vizsgált időszakban, míg a kizárólag légzésdiétát folytató csoport tagjai nem veszítettek a súlyukból, viszont arról számoltak be, hogy javult az állóképességük.
Összesítve, a légzésdiéta nem hatástalan, hiszen jelentősen növeli a teljesítőképességet és az energiaszintet, ami hozzásegíti az embert ahhoz, hogy több ereje legyen edzeni, akár munka után is. Illetve, a légzésgyakorlat hatékonyabbá teszi a testmozgást, és a kettőt kombinálva jobb eredményeket érhetünk el.