Emilie Flöge leginkább Klimt híres múzsájaként él a fejünkben, pedig sokkal több volt ő annál: vérbeli üzletasszony, divattervező és divatforradalmár, aki már azelőtt eldobta a fűzőt, mint, hogy Coco Chanel megnyitotta párizsi szalonját 1910-ben.
Emilie, karrierjét varrónőként kezdte, sokáig egyik nővére varróiskolájában dolgozott. 1904-ben önállósította magát és saját szalont nyitott két nővérével a bécsi Mariahilfer Strasse-n. A szalon a Schwestern Flöge nevet kapta, és a bécsi arisztokrácia nagyjait szolgálta ki. A szalont a szecesszió stílusának megfelelően alakították ki és rendezték be, amiben számtalan értékes műtárgy szolgált díszítőelemként. Emilie számára a művészet rendkívüli fontos volt, különösen a formabontó eszméket hirdető avantgárd mozgalmak hatottak rá.
Emilie Flöge forradalmasította a bő, laza esésű ruhát
Ekkoriban vált igény a nők fűzőktől való felszabadítására, így Emilie forradalmasítva az empire stílusú szabást, laza esésű, köpenyszerű, bő ujjrésszel kialakított ruhákat tervezett. Francia kollégái közül Paul Poiret volt a legnagyobb hatással rá, aki 1906-ban szakított végleg a fűzős ruhákkal.
A ruhák mintája igen bonyolult és részletgazdag volt, amiket a szláv és magyar motívumok inspiráltak. A ruhákat katalógusban is bemutatták, ahol gyakran maga Emilie állt modellt. Nem volt ritka az sem, hogy Klimt is tervezett ruhákat a szalon számára, amiben a festészetében használt minták, formák is visszaköszöntek. Klimt jó hatással volt a szalon vevőkörének bővülésére, hiszen az ő kliensei is az arisztokrácia tagjai voltak, akiknek ajánlani tudta a Flöge márkát.
Emilie, ettől függetlenül igen jó üzleti érzékkel rendelkezett, az egyre jelentősebb szerephez jutó ruhagyárak mellett is képes volt egy méregdrága szalont fenntartani. Sőt, igen szép számú klienskörrel rendelkezett, köztük sok amerikaival. Évente kétszer utazott Párizsba, hogy anyagot, öveket és gombokat vásároljon, és a tervezésen kívül a kivitelezést is teljesen ő irányította.
Az I. világháborút még túlélte, de sajnos a II. világháború kitörésekor be kellett zárnia a szalont. Ennek fő oka abban rejlett, hogy a kliensei között jelentős számú zsidó volt. Emilie persze nem adta fel, saját házának felső emeletén alakított ki egy kis szalont a márkának. Sajnos a ház leégett a háborúban, amiben nemcsak a ruhák, de értékes Klimt műtárgyak is megsemmisültek.
Emilie Flöge jelentősége sajnos nem hagyott akkora nyomot a divatban, mint amennyi illette volna, pedig a nőmozgalmak idején igen jelentős változásnak számított az általa forradalmasított zsákfazon ruha. Ez a szabás a mai napig él, igaz, leginkább a bohém stílushoz passzol igazán. Jelentőségét tekintve mégis nagy, hiszen míg Coco Chanel nemcsak a fűzőt, de a szoknya-szabást is elvetette, addig Emilie úgy bújtatta egész-ruhába a nőt, hogy közben nem kellett fűzőt viselnie.
Képek: Pinterest, Getty Images.