Idén szeptemberben került moziba a népszerű Downton Abbey televíziós sorozatból készült mozifilm. A karakterek és a helyszín ugyanaz, az izgalmas cselekmény mellett pedig a 20. század elejének angol kultúrájáról, divatjáról is sokat megtudhat az ember.
A Downton Abbey-t nézni igazi nosztalgia
A történet az 1920-as években játszódik, amikor rengeteg társadalmi változás vette kezdetét, beleértve a modern nő megszületését is. Ez nagyon jól nyomon követhető a szereplők kosztümjei által, amit a kétszeres Emmy-díjra jelölt jelmeztervező, Anna Mary Scott Robbins tervezett.
Mi tagadás, gyönyörű drapériákból, hímzésekből és csillogásból nincs hiány, de a ’20-as évek éppen erről szólt. Első körben említsük is meg a káprázatos estélyi ruhákat, amik feltűnnek a filmben. Különösen Lady Mary indigókék ruhája figyelemre méltó, aminek elkészítésében az olasz Fortuny textilkészítő cég is segített.
A ruha ugyanis nem más előtt tiszteleg, mint a híres spanyol divattervező, Mariano Fortuny, aki a 20. század elejének nagyra becsült tervezője és textilfestője volt. A neve alatt védjegyzett delphos ruha pliszírozott selyemből készült, aminek oszlopszerű sziluettjét az ókori görög ruhák ihlették. Mary ruhája csupán színében –az eredeti piros- és nyakkivágásában különbözik, ami V-alakot kapott, hogy jobban passzoljon határozott, modern stílusához.
Az estélyi ruhák elengedhetetlen tartozékai voltak a csillogó ékszerek, gyémántok, amiket a korban igen divatosnak számító diadém, fejpánt és tiara formájában viseltek. Utóbbit egyébként csak házas nők viselhették. Egy nagyon különleges tiara is feltűnik a filmben, amit a birtokra látogatóba érkező angol királynő, Mária visel. Ez pontos mása a jelenlegi királyi család birtokában lévő darabnak, amit II. Erzsébet, sőt Kamilla hercegné is viselt.
A ruhák sziluettje általánosan szabadabb lett, eltűntek a fűzők, abroncsok, és a ruhák hossza is láttatni engedte a bokát, az évtized vége felé pedig már a térdet is. Az estélyi ruhák az abszolút kényelmet voltak hivatottak biztosítani, hogy minden szempontból alá legyen rendelve a táncnak. Megjelentek a fodrok, tollak, amik szabadon szállhattak, sőt a ruhaujjak is eltűntek. Mivel a hölgyek lábából és hónaljából egyre több látszódott, ekkoriban vált divatossá a szőrtelenítés és a dezodorhasználat is.
Harisnyát is előszeretettel húztak, ami immár bőrtónusú vagy egészen púderes színű volt. Selyemből vagy műselyemből készült, és nagyon fontos volt, hogy csillogjon. Cipők tekintetében a pántos szandál és a pump volt az éra nagy befutója, amiknek gyakran levehető volt a sarka. Külön sarokkészítők működtek, akik csillogó ornamentikával látták el őket, kifejezetten táncos mulatságokhoz.
A filmben nagyon jól kitűnik a nők helyzetének változása. Egyre több maszkulin jellegű ruhát hordtak, mint például a mellény, az ing, a nyakkendőt idéző szalagok, valamint a kényelmes derby és oxford cipők. Megjelent az egyszerű, karima nélküli tokkalap –Lady Edith is visel egy ilyet-, és a kifejezetten rövid hajhoz passzoló, harang alakú kloskalap. Utóbbit előszeretettel hordták a korszakban újdonságnak számító bubi frizurához, amilyen a filmben Lady Mary haja is. Ez ugyancsak a női erőt képviselte.
A változások már az I. világháború alatt elkezdődtek, de a ’20-as években forrott ki teljesen például Coco Chanel vagy Jean Patou divattervezők hatására. Az egyszerű sziluetteket gyakran jellemezte díszes ornamentika, amit az akkoriban felfedezett egyiptomi királysírok, a reneszánsz és a szecesszió mintái ihlettek. Nagyon divatos volt a ruhák ejtett dereka, de megjelenek a különálló szoknyák és felsők is. Ezek gyakran eltérő színűek voltak, és sok esetben párosítottak egy-egy bő blúzt vagy pulóvert szoknyával.
Anna Mary Scott azt nyilatkozta, hogy elsősorban a korabeli angol divatot vette alapul, amit igyekezett dinamikusabbá tenni és a karakterek stílusához igazítani. Fontos célnak tűzte ki azt is, hogy a mai modern ember számára is befogadhatóvá tegye a ruhák stílusát. Ahogy elnézzük őket, ez sikerült is, hiszen bőven akadnak köztük olyanok, amiket bármikor felvennénk most is.
Képek: IMDb.