A parfümök folyton változnak, és a közkedvelt márkák minden szezonban képesek valami újdonsággal előrukkolni. A régebbi illatok esetében előfordul, hogy változtatnak a formulán, csomagoláson, ezáltal megpróbálják modernebbé tenni a terméket. Ám van egy különleges illatkompozíció, ami már 100 éve változatlan: a Chanel Nr. 5, amit még maga Coco Chanel választott ki.
A világ egyik legismertebb parfümje a Chanel Nr. 5, amelynek szinte már mindenki hallotta legalább egyszer a nevét. A különleges illat 1921-ben jelent meg először, és azóta szinte változatlan formában van jelen a piacon. Coco Chanel az illattal megalapozta a nőies parfümök jövőjét, és lefektette a francia divatház szépségvonalának az alapjait. Természetesen, a különleges illatelegynek kalandos története van.
Coco Chanel megváltoztatta a női parfümökről kialakult képet
Az 1920-as évekig a nők jellemzően kétféle parfümmel találkozhattak. Az előkelő hölgyek kerti virágokból kevert finom illatelegyek, míg a kicsit lazább erkölcsű hölgyek a pézsma és a jázmin erős kombinációi közül választhattak. Coco Chanel úgy gondolta, hogy a hagyományos, régimódi parfümszabályok elavultak, ezért szükség van egy olyan illatra, ami a felszabadult női szellemiséget ünnepli.
Ernest Beaux parfümmestert bízta meg az elegy megalkotásával, aki 10 kompozíciót kevert ki. Ezeket megszámozta, majd megmutatta a divat nagyasszonyának. Chanel végül az ötödik illatot választotta, aminek igazán egyszerű oka volt: az öt volt a szerencseszáma. Már gyerekkora óta egy különleges, misztikus kapcsolat állt közte és a szám között, amely később is megmaradt. A kollekcióit mindig május 5-én mutatta be, ezért úgy gondolta, hogy ez hátha most is meghozza a szerencsét.
Korábban a parfümöket csiszolt üvegekben értékesítettek, amelyek előkelő hatást keltettek. Coco Chanel ezzel szemben egy sokkal egyszerűbb külsőt álmodott meg az illatának. Azt szerette volna, ha a csomagolás tiszta, mondhatni átlátszó.
Az eredeti, 1921-ben gyártott parfüm üvege kisebb volt, és a felül lekerekített volt. Ezt a verziót csak a Chanel-butikokban árulták. 1924-ben létrehozták a Parfums Chanel nevű céget, és az illatot elkezdték szélesebb körben értékesíteni. Ám a túlságosan törékeny külső akadályozta a szállítást, ezért átdolgozták a kinézetet, és megszületett a már jól ismert üvegcse és csomagolás.
Tündöklés és botrány
Chanel 1924-ben megállapodást kötött a Wertheimer testvérekkel a parfüm gyártásáról és értékesítéséről. A Parfums Chanel gyártotta az illatelegyet, és az újonnan létrehozott cég felelt az értékesítésért, valamint a marketingért. A megállapodás szerint 70%-ot kaptak a fivérek a bevételből, 20% illette meg a Lafayette áruház alapítóját, és 10%-ot kapott Coco Chanel.
Ám a Nr. 5 az évek folyamán egyre népszerűbb lett, ezért Chanel megpróbálta visszaszerezni az illattal kapcsolatos jogokat. Egy időben például azt terjesztette, hogy a Wertheimer testvérek által gyártott parfüm már nem az általa kiválasztott elegy. Természetesen ez nem volt igaz, és a Parfums Chanel garantálta, hogy továbbra is az eredeti receptúra szerint készítik el a terméket. Az évekig tartó vitát, végül egy jogi megállapodás zárta le 1947-ben. Az üzletasszonynak jelentős mértékű profitot fizetett évente a cég, így a világ leggazdagabb nőjévé vált.
Az illat, amit Marilyn Monroe mindig viselt
Chanel már a kezdetektől fogva nagy figyelmet fordított a marketingre, ezért eleinte a befolyásos barátainak osztogatta az illatot ajándékként. Később a Chanel-butikok öltözőit illatosították a parfümkompozícióval. A termék hatalmas siker lett, ezért elkezdtek terjeszkedni a világ többi részére. Amerikában már újsághirdetésekben is megjelentek az üvegcsék, és Coco Chanel különleges akciójának köszönhetően a hazatérő katonák is ezt vitték kedveseiknek szuvenírként.
Az illat körüli hírverést csak fokozta Marilyn Monroe 1952-ben megjelent interjúja. A színésznő elárulta, hogy egyedül a Chanel illatát viseli az ágyban. A hatvanas években már az összes divatmagazin kiegészítőként ajánlotta a parfümöt. A hetvenes évek derekán eltávolították az egyszerűbb drogériákból, mivel a cég attól tartott, hogy az illatelegy elveszítené a presztízsét, ha minden sarkon megvásárolható lenne. Új reklámstratégiát fejlesztettek ki, és a kor ünnepelt színésznőjét, Catherine Deneuve-t kérték fel reklámarcnak.
Az elmúlt évtizedekben számos híresség reklámozta a legnépszerűbb francia illatot. Nicole Kidman és Audrey Tautou is a reklámarcok között volt, 2012-ben pedig Brad Pitt arcképe mellett csillogott a formás üveg. A századik évforduló alkalmából Marion Cotillardot kérték fel, akinek megjelenéséből sugárzik a francia nőkre jellemző lezser elegancia.
A különleges illatelegy, amiért 100 éve rajonganak a nők
A Nr. 5 sikere természetesen nagyban köszönhető az illat megálmodójának, Ernest Beaux-nak. A parfümőr korábban a cári udvarban dolgozott, és Alexandra orosz cárnénak készített illatelegyeket. Beaux a parfüm megalkotásához aldehideket, azaz szintetikus illatkomponenseket használt, ezek sokkal összetettebbé varázsolták a keveréket. A receptúra az elmúlt szár évben nem sokat változott, pár összetevőt megváltoztattak benne, így tökéletesen igazodik a modern nők igényeihez.
A parfüm alapjegyeit a szantálfa, a borostyán, a vanília, a pézsma és a pacsuli adja. A szívjegyben rózsát, jázmint és gyöngyvirágot találhatunk. Az elegyet a fejjegyben található aldehidek, ylang-ylang, bergamott, keserűnarancs és citrom teszik teljessé.
A Chanel a századik évforduló alkalmából egy különleges nyakláncot készíttetett. A nyakék a parfüm üvegjét formázza meg. Az eredeti forma miniatűr változatát alkották meg, és az ékszer legkülönlegesebb része a középen található gyémánt, ami 55.55 karát.
A legendás illat különleges történettel rendelkezik, és még 100 évvel a megalkotása után is nők millió rajonganak érte. A népszerűsége köszönhető a reklámarcoknak is, akik még kívánatosabbá tették a Coco Chanel által kiválasztott illatelegyet. Manapság már több kiszerelésben elérhető, valamint olyan kozmetikumokat is találhatunk a márka kínálatában, amelyek tartalmazzák a Beaux által kreált illatot.
Kiemelt kép: Apic / Getty Images.
Képek a cikkben: Evening Standard/Hulton Archive, Bettmann, Michael Ochs Archives / Getty Images.