A sminkelés szokása mára már annyira beleívódott a mindennapokba, hogy eszébe se jut az embernek azon gondolkodni, mióta is van ez így. Különösen, mivel ez némiképp modern dolognak hat, pedig valójában nem így van: az emberek már 4000 éve sminkelik magukat.
Szándékos hangsúly van az ’embereken’, ugyanis a sminkelés hagyománya az ókori Egyiptomból ered, ahol nemcsak a nők, de a férfiak is festették magukat –némely kultúrában ez ma is így van-. Csakhogy akkoriban egészen más okból tették azt. Manapság azért hordunk sminket, hogy korrigáljuk az esetleges bőrhibákat vagy még szebbé tegyük magunkat. Egyiptomban viszont azért alakult ki ez a szokás, mert így próbáltak hasonlítani isteneikre és úgy gondolták az ártó szellemektől is védi őket a markáns festékréteg.
Az egyiptomiak nem a szépség hangsúlyozása miatt sminkeltek
Az ősi Egyiptomban a macskát szent állatként tisztelték, ezért a szemüket igyekeztek az állat szeméhez hasonlító formára kifesteni, hogy szimbolizálják az őt megtestesítő Básztet istennő erejét. Ez mondhatni a ma ismert cicás tusvonal több évezredes verziója, aminek a kivitelezéséhez szenet használtak. Ám nem ez volt az egyetlen célja az erőteljes szemfestésnek: a tűző naptól való védelmet is biztosította, továbbá a legyeket és a fertőzéseket is távol tartotta.
A legnagyobb jelentősége a szemek kiemelésének volt, ami nemcsak a gazdagok kiváltáságának számított. A szegények ugyanúgy hozzájutottak az alapanyaghoz, csupán a tárolóedények és a felvitelhez használt eszközök voltak mások. A szemsminket üvegből, aranyból vagy drágakövekből készült edényekben tartották, az applikátort pedig elefántcsontból faragták mívesre. Tették ezt a gazdagok, a szegények fából vagy cserépedényből készült tárolókat és eszközöket használtak.
Jellemző volt még a zöld szemfesték, amit a szemhéjtól indulva vittek fel egészen a szemöldökig. A festéket malachitból nyerték ki, vörös okkerből pedig a pirosító és a rúzs alapanyaga származott. A rúzs viselése már inkább függött a társadalmi pozíciótól, hiszen a szín kikeveréséhez állati faggyúra és gyantára is szükség volt. Kleopátra híres-hírhedt receptjének számított a virágok, halpikkely és zúzott hangyák felhasználásával készült rúzsa, amit kárminnal, vörös okkerral és méhviasszal kevertek ki a tökéletes piros hatásért. Minél sötétebb volt a rúzs, annál inkább kiemelte viselője státuszát, így gyakorta olyan mérgező vegyületekkel is gazdagították a keveréket, mint a jód vagy bróm-mannite.
Egyiptomban tehát a smink fő funkciója a védelem és a státusz szimbolizálása volt, nem hiába tettek a sírokba is több szelencét, tele sminkkel. Így biztosították be, hogy az illető a túlvilágon is folytassa korábbi életét. A szarkofágokon, halotti maszkokon, falfestményeken, szobrokon, de még az egyszerű papirusztekercseken is szembetűnő ez a hagyomány, nincs példa arra, hogy valakit smink nélkül ábrázoltak volna. Az biztos, hogy igen nagy gondot fordítottak a sminkek -és általában a festékek- kikeverésére, felvitelére is, nem hiába maradtak fenn máig csodásan festett emlékeik az évezredeken múlásával is.
Képek: Getty Images/Silver Screen Collection, Pinterest.