Nagyanyáink még erre esküdtek, de vajon tényleg működik az időigényes, fésülködős hajápolás? Mítosz, vagy valóban beválik? Egy nő kipróbálta, és beszámolt az eredményről.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy régen minden egyszerűbb volt, még a szépségápolás is, és valószínűleg nagy titkokat ismertek a nők. Ha megnézzük a nagyanyáink, dédanyáink idejéből ránk maradt képeket, van okunk azt feltételezni, hogy valamit nagyon tudtak akkoriban, amit mi nem.
A legtöbb nőnek nem csupán hosszú, hanem brutálisan dús és derékig érő haja volt, amit feltűzve hordtak ugyan, de ettől érdekes módon nem satnyultak el a tincsek. A régi időkből fennmaradt szépségtipp pedig a következő: mindennap hosszasan, akár százszor át kell fésülni a hajunkat, hogy erős, fényes, egészséges és dús legyen.
A nő haja a fésülgetések előtt.
Mítosz csupán, vagy valóban működik ez a módszer?
Kétségekkel ugyan, de Lauren Sharkey kipróbálta, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg stimulálja-e a hajhagymákat a gyakori fésülködés, és vajon serkenti-e a szálak növekedését, ahogy azt nagyanyáink hitték. Beszámolójában leírta, hogy a bőrgyógyászok zöme sincs meggyőzve a fésülködős módszer igazáról.
Paradi Mirmirani dermatológus azt mondta a CNN-nek, hogy egy kemény hajkefe akár még sérüléseket is okozhat a hajnak a túlzott fésülködés során, vagyis nem tartja elképzelhetőnek, hogy bármilyen módon jót tennénk vele a fejbőrünknek és a hajhagymáinknak.
Lauren Sharkey ennek ellenére belevágott, és letesztelte, milyen hatást gyakorol a hajára, ha naponta százszor megfésüli. Bevallása szerint nem minden nap végezte el becsületesen a nagyjából negyed órás műveletet, ennek pedig két oka is volt: elsősorban a reggeli időhiány, másodsorban pedig, hogy eleve meggyötört, száraz tincsekkel vágott bele a kísérletbe, melyeknek látszólag nem tett túl jót a fésülgetés. Azt tudni kell a történethez, hogy a feladatra vállalkozó hölgyeménynek göndör haja van, mely az állandó hajformázástól, hajszárítózástól könnyen kiszárad, és töredezésre hajlamos.
Előtte-utána fotó.
Amit legelőször tapasztalt, hogy a százszori fésülés után egy hatalmas gyapotlabdára emlékeztetett a frizurája. A hajkefélgetés hatására elvesztette a kontrollt a sörénye felett, ám néhány napig kitartóan folytatta a műveletet, mely úgy tűnt, a karizmait sokkal jobban megerősítette, mint a hajszálait. Négy-öt nap után úgy vélte, valamivel fényesebb és puhább lett a frizurája, de óriási nagy különbséget nem tapasztalt a korábbi állapotokhoz képest, ezért abbahagyta a módszer tesztelését.
Beszámolójában kifejtette, hogy nem tartja meggyőzőnek a százszori fésülködés szokását, és, mivel napok múltán sem tapasztalt nagy változást, úgy gondolta, felesleges ennyi energiát és időt vesztegetni az alapos fésülgetésre, különösen annak tudatában, hogy rengeteg haja kihullott a művelet során.
Pedig láthatóan fényesebb lett a frizurája.
Azt gondoljuk, hogy régen, amikor így szépítették a nők a frizurájukat, ritkábban mostak hajat, nem használtak ennyi kencét a fejükre, és a városi szmog sem roncsolta a tincseiket. Másképp étkeztek, és többet tartózkodtak a szabad levegőn, valószínűleg ezért volt sokkal erősebb a hajzuhataguk. Mivel más volt a hajuk minősége, a sokszori fésülgetést is jobban bírta.
Képek: Lauren Sharkey.