Azt meg kell hagyni, hogy sok tekintetben könnyebb az élet manapság a középkorhoz képest, különösen, ami a tisztálkodási szokásokat és a kozmetikumok használatát illeti. Ma már többé-kevésbé ismert az egyes összetevők hatása, azonban a középkorban elég bizarr, sőt életveszélyes kencéket kutyultak össze, hogy az akkori szépségideálnak minden tekintetben megfeleljen a külső.
Bizarr szépségtrükkök a középkorból
De nemcsak a szépségideál, az egyház is súlyosan meghatározta akkoriban, hogy mit szabad és mit nem. Törvény szabályozta és büntetés járt érte, ha valaki túlzóan sminkelte magát, hiszen úgy vélték, hogy ezzel elkendőzi valódi arcát Isten elől. Ezen kívül hivalkodónak és a bűnre csábítás melegágyaként tekintettek rá.
Persze az összetevők listája meglehetősen korlátozott volt, és az sem túl bizalomgerjesztő. Ami az elfogadható kategóriába tartozik, a rúzs színének előállítása bogyós gyümölcsök és cékla levéből, amit állati faggyúval kevertek ki. Egyedül a halvány rózsás, lilás rúzs viselete volt megengedett, mivel ezek a színek a tisztaságot szimbolizálták.
A középkorban a hófehér bőr volt a divat
Akkoriban a hófehér bőr rendkívül nőiesnek és finomnak számított, így mindent meg is tettek azért, hogy még fehérebbnek tűnjön. Azokon a területeken, amiket a ruha láttatni engedett, fehér porral hintették be magukat, és a hatás fokozása érdekében kék tintával ereket rajzoltak magukra. Ezzel a technikával azt a látszatot keltették, hogy a bőr leheletvékony, szinte átlátszó.
Fehérítőként leggyakrabban fehér ólmot használtak, de előkerült olykor a higany, a karbolsav és a higany-klorid is. Ezeket krémekbe vagy lisztbe keverték, és ami elsőre a szépséget adta, később már a halált hozta.
Az arc teljesen csupasz volt
Manapság némiképp meghökkentő, ha valaki leborotválja a szemöldökét, azonban a középkorban ez is teljesen rendben volt. Sőt, nemcsak a szemöldököt, a szempillákat is mind egy szálig kitépték, mert így könnyebben elérték a magas homlok és a tojás alakú fej ideáját. Úgy vélték, ez a tiszta, ártatlan gyermekiséget szimbolizálja, így ha még ezek után se volt olyan a fej, amilyen, a hajtövek vonalából is visszaborotváltak.
Ha valaki később mégis szerette volna visszanöveszteni a szemöldökét, de az túl hézagos maradt, rágcsálók, főként egerek szőréből készült pót-szemöldökkel egyenlítették ki. Később terjedt csak el, hogy emberi hajból készítettek ilyesmit.
Nemcsak a szemöldök pótlására, de hajhosszabbításra is használtak parókát, bár az egyház ezt is ellenezte. Úgy tartották, ez a hiúság jele, így más módon próbáltak a hölgyek divatosak maradni. Akkoriban a szőke haj volt a preferált hajszín, mivel az angyalokat is általában így ábrázolták a képeken. Ezért fekete kén, timsó és méz egyvelegéből készítettek festéket, amivel kiültek a napra a hatás fokozása érdekében. Az is szokás volt, hogy opálból készült nyakéket hordtak, mert úgy vélték az önmagában garantálja a szőke hajszínt.
A késő középkorban már inkább a barna szín volt a divatos, amihez festéket dió és gesztenye felfőzésével készítettek. Ezt két napig hagyták a hajukon, hogy biztos legyen a hatás.
Az anyajegyet az ördög jelének tartották
A bőr fehérítése és a pigmentáció eltüntetése azért is volt kiemelkedően fontos, mert a szeplők, anyajegyek és a májfoltok az ördöggel való cimborálásra utaltak, és máglyahalálra ítélték az illetőt boszorkányságért. Mindent elkövettek, hogy az ilyesmit eltüntessék, így olyan bizarr maszkot is készítettek, aminek az alapja bika-és nyúlvér volt. Ennél kevésbe drasztikus megoldás volt, a a fűzfa kéreg alatti nedvének összegyűjtése és borral való összefőzése, amit belsőleg alkalmaztak. Ugyancsak fogyasztották az ecettel főzött zabot, bár az ecetet önmagában is használták fehérítésre.
A fehér bőr igen, a fürdés nem volt divatos
Persze a lehetőségek is korlátozottabbak voltak víznyerés szempontjából, de az biztos, hogy a fürdés nem volt divatban. Sőt, nem is nagyon bátorították az embereket, hiszen az erős testszag szintén visszahúzó erőként szolgált a bűnös testiségek ellen. Azért, aki akarta, feltalálta magát, ugyanis divatos volt illatos szütyőket elhelyezni a főbb testnyílásokhoz dezodorálásként. Különböző fűszereket, és narancsot használtak erre a célra.
Az biztos, hogy nem lehetett könnyű abban a korban élni, így természetes, hogy próbálták feltalálni magukat az emberek. De azért nem baj, hogy ma már ilyeneket nem csinálunk.
Képek: Getty Images, Pinterest.