Jade Beer hosszú évek óta esküvői szerkesztőként dolgozik, és munkája során már nagyjából tízezer menyasszonnyal találkozott.
Beleszámítva a saját rokonait, barátait és az idegen arákat, akikhez csak munkakapcsolat fűzte, megpróbálta összegezni, melyek azok a dolgok, amelyeket a legtöbbjüknél tapasztalt. Voltak olyanok, melyeket a nők konkrétan kimondtak, és olyanok is, melyeket nem öntöttek szavakba, de teljesen egyértelműek voltak. A következő dolgok Beer szerint minden menyasszonyban közösek.
Nagyobb figyelmet az örömanyának!
A legtöbb esküvőn minden a menyasszonyról szól, és mindenki más egy kicsit háttérbe szorul, még a vőlegény is. Ám a legtöbb ara arról számolt be, hogy megbánta, hogy a nagy napon nem foglalkozott többet az édesanyjával, és nem emelte őt jobban a középpontba. Ezek a nők úgy érzik, hogy nemcsak az életüket köszönhetik az anyjuknak, de azt is, hogy most boldogan oltár elé állhattak, és ezért hálával tartoznak nekik, de tüske maradt bennük amiatt, hogy ezt nem fejezték ki eléggé irányukban az esküvő napján.
Ez nemcsak a kezdete valaminek
Bár az ünneplés felfokozott boldogságában és az események sokaságában kevés idő jut arra, hogy a mélyebb gondolatok megfoganjanak, mégis, a legtöbb menyasszony arról mesélt, hogy egy ponton belehasított a felismerés: ez a nap nemcsak a kezdete valaminek, de egyben a vége is egy másiknak. Mostantól feleség lesz a lányból, és véglegessé válik egy olyan szövetség, amiből korábban bármelyik fél könnyebben kiléphetett volna.
A tárgyak számítanak a legkevésbé
Amikor megvolt a szertartás, és mindenki önfeledten örült az ifjú pár boldogságának, a menyasszonyok nagy része csak a családtagok kedvességére és a hangulatra tudott figyelni. Ekkor már nem számított, hogy szétesett egy asztaldísz, vagy ráborult a gyertyaviasz a terítőre – nem kellett, hogy a tárgyak és a díszlet tökéletes legyen, még akkor sem, ha korábban sokat görcsöltek rajta. A legtöbbjük úgy nyilatkozott, hogy nem számít a felhajtás, és, ha elölről kezdhetné, nem pazarolna rá annyi energiát.